A káliumsók kitermelése és feldolgozása során szilárd halithulladékok keletkeznek, amelyeket sólerakókban tárolnak. A bányászati és feldolgozó vállalkozások mellett találhatók. A hulladékból származó szennyező anyagok a környezetbe vándorolnak, ami a természetes víztestek és talajok szikesedését okozza. A Permi Műszaki Egyetem kutatói olyan módszert javasoltak, amely csökkenti a negatív következményeket és javítja a környezeti helyzetet. A laboratóriumi kísérletek eredményei lehetővé tették a területek ökológiai állapotának helyreállítására szolgáló hatékony megoldások megalapozását.
Az első áttekintő tanulmányok adatait ökológusok tették közzé a „Kémia. Ökológia. Urbanizmus” (2022). A tanulmány az orosz oktatási és tudományos minisztérium anyagi támogatásával készült.
A világ káliumsótartalékának több mint 80%-a és az ezeken alapuló műtrágyagyártás mintegy 70%-a Oroszországban, Fehéroroszországban és Kanadában található. A legnagyobb lelőhelyek szintén Németországban és Franciaországban találhatók. A tudósok szerint a termelési hulladék eléri a kitermelt kőzet 70%-át. Ide tartoznak a 92–95% nátrium-kloridot tartalmazó szilárd halitet hulladékok és a folyékony agyag-só iszapok, amelyek oldható és oldhatatlan komponenseket is tartalmaznak. A permi területen található hamuzsírüzemeknél a szilárd hulladék mennyisége több mint 270 millió tonna, a folyékony pedig több mint 30 millió m3.
„A sólerakók 100-130 méter magas töltések. A szilárd halithulladék nátrium-kloridot, halitet, dolomitot, gipszet és egyéb szennyeződéseket tartalmaz. A szemétlerakók nagy dőlésszöge és az öblítési rendszer körülményei között a sók aktív oldódása miatt a szennyező anyagok a talajba, felszíni és talajvízbe jutnak. Ez olyan következményekkel járhat, mint a víz szikesedése, a talajok fizikai és kémiai tulajdonságainak megváltozása, porosodás, új, erre a területre nem jellemző biocenózisok kialakulása. Minél magasabb a szennyezőanyag-tartalom a sólerakó „testében”, annál intenzívebbek a természetes ökoszisztémák megzavarásának folyamatai. A hulladék tárolása a föld felszínén a talaj- és növénytakaró domborzati és biogeokémiai folyamatainak megsértéséhez, a felszíni és talajvíz kémiai összetételének megváltozásához vezet.
Larisa Rudakova – projektmenedzser, a Permi Műszaki Egyetem Környezetvédelmi Tanszékének vezetője, a műszaki tudományok doktora, professzor
A Permi Műszaki Egyetem ökológusai az ENI PSNIU munkatársaival a verhnekamski kálium-magnézium-só lelőhely hulladékának környezetre gyakorolt hatását vizsgálták. Javasolták a szennyvíz szűrésének csökkentését a sólerakókban. A módszer korábban ismert technológiákon alapult, amelyeket a tudósok a hulladékok sajátosságait és a regionális adottságokat figyelembe véve fejlesztettek tovább. A kutatók a sólerakó felszínén rekultivációt javasoltak: egyenlítsék ki a lejtőt, alakítsanak ki agyagból védőhálót, és helyezzenek rá talajt és növénytakarót.
„Laboratóriumi kísérletet végeztünk, és konténerekben szimuláltuk a rekultiváció körülményeit, ebbe helyeztük el a sólerakó anyagát, védőernyőként különféle agyagrétegeket, valamint zonális talajmintákat. Ezután a kedvezőtlen környezetnek ellenálló fűkeveréket ültettük el. A rekultivációra vonatkozó ajánlásokhoz képest 2-szeresére növeltük a vetőmagok számát. Továbbá magasságukat, súlyukat és redox aktivitásukat 21 napon keresztül követték, és összehasonlították a sólerakó anyag és agyagszita nélküli talajon termesztett növényekkel. Ennek eredményeként azt tapasztalhattuk, hogy az agyag védőrétegének csökkenésével a növények tulajdonságai romlottak. Ilyen körülmények között oxidatív stresszt tapasztaltak, ami a környezet toxicitását és a védőréteg összetételének megváltozását jelzi.”
Anna Perevoshchikova – kutató, a Permi Műszaki Egyetem Környezetvédelmi Tanszékének mesterszakos hallgatója
A kísérlet lehetővé tette a tudósok számára, hogy laboratóriumi körülmények között meghatározzák az agyagréteg, a talaj és a fű keverékének optimális vastagságát a sólerakó helyreállításához. Az ökológusok jövőbeli tervei között szerepel kísérleti tesztek elvégzése.
